Információ biszfoszfonátot szedő pácienseknek
Fogászati kezelés előtt áll és csontritkulás elleni szert szed?
A csontritkulás elleni készítménynek súlyos fogorvosi vonatkozásai vannak, komoly témája ez az elmúlt éveknek. Sok páciens nincs vele tisztában, hogy miket okozhatnak a biszfoszfonátok, sőt néha egyáltalán nem is tudnak róla, hogy ilyen tartalmú szert szednek.
Magyarországon mintegy 70.000 ezer embert érint ez a téma, hiszen ennyien részesülnek szájon át szedett vagy intravénás biszfoszfonát-kezelésben. A biszfoszfonátokat igen széles körben alkalmazzák különböző csontanyagcsere-betegségek, csontritkulás kezelésére. Azonban a gyógyszernek van egy optimális szedési ideje, azon túl szedve nem erősíti, hanem morzsalékossá teszi a csontot.
Mivel a biszfoszfonátok gátolják a csont megújulását, a csontsérülés gyógyulását, és az új erek képződését, az állcsontban keletkezett csontsérülések némely esetben nem gyógyulnak be, hanem elfertőződhetnek és egyre mélyebbre hatoló csontelhalás indulhat be. Ez a folyamat az állcsont-nekrózis (elhalás), ami gyakorlatilag gyógyíthatatlan, az előrehaladás csak lassítható, így elsősorban a megelőzésre kell koncentrálni.
Az állcsont-elhalás az elégtelen szájhigiéné és a fogászati kezelések elhanyagolásának következménye. A kórkép elsősorban az alsó állcsontot érinti, de a felsőben is előfordulhat. Lényege, hogy a nyálkahártya alatt a csont kisebb-nagyobb területen elhal, gyulladás, állcsont-sérülés alakulhat ki.
A biszfoszfonátok a csontokból évtizedek alatt ürülnek ki, ha egyáltalán ez maradéktalanul megtörténne.
Kialakult állcsont-nekrózis esetén a terápia legtöbbször, a szájhigiéné fokozásából, antibiotikus kezelésből, az elhalt csontrészek eltávolításából, olykor szoft-lézer kezelésből, szükség esetén radikális sebészeti beavatkozásokból áll. A kialakult csont-nekrózis előbb felsorolt módszerekkel nem gyógyítható maradéktalanul, a betegek folyamatos kontrollja, időről-időre ismételt kezelése szükséges.