Vérhigítót szedő pácienseknek

Gyakran felmerül a kérdés, hogy részt vehetnek-e fogászati kezelésen olyan betegek, akik vérhígító gyógyszert szednek, illetve kaphatnak-e implantátumokat.

A válasz: "alapvetően igen!"

Természetesen a betegnek a fogászati beavatkozás előtt tisztáznia kell a háziorvosával vagy belgyógyászával azt, hogy milyen mértékben változtathatóak meg a beteg úgynevezett INR/Quick-értékei kockázat nélkül. Általában a gyógyszer adagolásának megváltoztatása csupán a beavatkozás, vagy implantáció napján szükséges! A gyógyulási időszakban, ami implantálás esetében általában 3 és 6 hónap közötti időszak, míg más beavatkozások esetében 5-10 munkanap közti időszakot ölel fel, már nincs szükség a beteg értékeinek megváltoztatására.

Amennyiben ilyen gyógyszereket szed, kérjük, konzultáljon fogorvosával, háziorvosával vagy belgyógyászával. A legtöbb esetben a vérhígító gyógyszer szedése nem ok arra, hogy a betegnek le kelljen mondania implantáció adta kényelemről.

Sok esetben egyáltalán nincs szükség arra, hogy a kezelés idejére le kelljen állítani a szokásos gyógyszert vagy helyette átálljon Heparinra. Időközben egyre több tanulmány bizonyítja, hogy egyszerű szájsebészeti beavatkozások esetében a vérhígító gyógyszereket vagy szalicilacetilsavat gyakran egyáltalán nem kell leállítani. A gyógyszer leállítása magas kockázattal jár. Amennyiben a betegnél leállítják ezeket a gyógyszereket, a trombózis és az embólia veszélye sokkal magasabb, mint a szájsebészeti eljárás következtében fellépő vérzés.

Ilyen esetekben szoros interdiszciplináris együttműködés szükséges a fogorvos és a háziorvos között, hiszen gyakran még a háziorvosok is túlbecsülik a szájsebészeti beavatkozások után kialakuló vérzések veszélyét.

Amennyiben a véralvadás intenzitása az átlagos értéken belül mozog, a kisebb beavatkozások, mint például a foghúzás vagy akár implantáció utáni vérzési rizikó nem magasabb, mint bármelyik egészséges betegnél. Helyi eljárások a vérzés elállítására, mint például a sebre helyezett kollagén szivacsok, alapos összevarrás, esetlegesen kötszerrel való kötözés éppúgy, mint szájöblögetők vagy tranexamsav alkalmazása általában elégséges. A szakértők között sincs megegyezés afelől, hogy érdemes-e a foghúzás után létrejövő seb teljes műanyagfedését egy szövetanyaggal elvégezni, vagy az emiatt kialakuló további szövettrauma tovább erősíti az utóvérzés fellépését.